2. fejezet

0. óra 

      2:30pm

     - Xero, mi a fasznak eszel ennyit? Három BigMac után veszélyes lesz az ivás! – cseszte le Hojoon Xero-t, aki lelkesen majszolta utolsó falatjait is a hamburgerből. Jóízűen csámcsogott a szaftos marhahúson. Arcát mindenhol a szósz borította.

- Még jó, hogy nem engedtem neked a kocsiban evést. Nagyon remélem, hogy nem dobod ki az imént megevetteket. – Kidoh undorodva figyelte a barátját. – Különben a felmosórongy hajaddal fogom felitatni a hányásodat.

    - Sejtettem, hogy valami hasonlót vágsz majd hozzám. Nem fogok hányni, megnyugodhatsz – arcáról letörölte a szaftot és mérgesen felállt a padról. Az összegyűrt szalvétát a tálcára hajította és elhagyta köreinket, hogy visszavigye a tálcát.

   

   Egy ezüst Kia Cee’d parkolt le mellénk, melyből Sookyun izgatottan pattant ki. Hansol a szokásos savanyú képét öltötte magára, amely általában akkor jelenik meg nála, amikor vezet.

B-Joo lehúzta a hátsó ablakot, hogy üdvözöljön minket Yanoval. A haveroknak egy-egy öklöst is kiosztottak.

- Többiek? – tette fel a kérdést B-Joo.

- Majd jönnek – legyintett a visszaérkezett Xero.

  Egyszerre többen fókuszáltunk rá, s az a kis csapat rögtön halk kuncogásba kezdett. Az egyetlen személy, ki nem volt képben a nevetés tárgyával, az Shin Jiho volt egyértelműen. – Mi a faszt nevettek rajtam?

- Van ott egy kis… - bökött Yano az arcára.

- Mi?

- Hát jóformán egy teljes marha legel a pofádon, de ne is foglalkozz vele. Semmiség – válaszolt B-Joo.

   Xero sértődötten hátat fordított nekünk és már indult volna be a gyorsétterem épületébe, amikor megjöttek a többiek is. Készen álltunk. Több 10 liternyi pia sorakozott a csomagtartókban, töménytelen mennyiségű kaja, pakk dohányok, pipák, fű. Minden készen állt egy tökéletes hétvégéhez. Szülők és testvérek nélkül a háborítatlan erdőben, B-Joo szüleinek hétvégi faházában, mely egy kész kastélynak számított. Bár 16 ember soknak számít, mégis kevésnek fog tűnni, főleg, ha részegre isszuk magunkat.

 

  A 4 jármű sorjában száguldott ki a zsúfolt városból, s gördült be egy nyugodtabb, jobb légtérbe.

  Az unalmas búzatáblákat mezők, füves puszták váltották fel, majd a kisebb tölgyes erdők, majd a bükkösök. A terep egyre nehezedett, de a Nissan tökéletesen tűrte a strapát. Rázós utunk Jihonál megtette a hatását, és enyhén rájött a rókázhatnék, de még időben szólt, így meg tudtunk állni. A kiadós hányását Xero a Jack Daniel’s-el öblítette le és kérte, hogy folytassuk az utat. 

- De már így is totál mindegy. Lemaradtunk a többiektől. Felhívom inkább B-Joo-t, hogy merre menjek. – Hyosang félrevonult telefonálni, míg mi visszaültünk a kocsiba.

- Biztosan jól vagy? – tettem a tenyeremet Xero vállára.

A fiú bólintott, bár még mindig nem tűnt százasnak az állapota.

- Jack papa mindent megold. - Kételkedtem ebben a kijelentésében, de beletörődve visszadőltem az ülésbe. Hyosang is visszatért.

    - Odatalálsz? – kérdeztem tőle.

- Oda.

  Ez volt az utolsó szó, mely elhangzott a kocsiban. Hojoon vállamra dőlve elaludt, Xero úgyszintén pihentette fejét a hideg ablaknak támasztva. Kidoh az útra figyelt és híbe-hóba rám sandított a visszapillantóból. Én szakadatlanul őt figyeltem.

- Nem bízol bennem? – suttogta.

Megilletődtem a kérdése hallatán. Szemeimmel azonnal másra összpontosítottam, de már késő volt.

- Tudom, hogy engem nézel.

- Felfújt hólyag vagy, ha azt hiszed, hogy mindenki csak rád figyel.

- Nem mindenki, de ez esetben te igen.

Nem láttam menekülést a párbeszéd elől, így visszatértem az első kérdés megválaszolásához. – Nem, valóban nem bízok benned.

- Miért? Mit tehetnék veletek?

Szakadékba vethetsz minket, leüthetsz minket, eladod a szerveinket. Sok eshetőség szaladt át az agyamon, de egyiket se volt merszem kimondani.

- Nos? – siettetett.

- Nem tudom.

- Na látod, te magad se tudod.

Gyengéden leállt a motor. Nem tudtam, hol vagyunk, ott vagyunk-e már, mert nem akartam megszakítani a szikrázó szemkontaktust, melyet a tükrön keresztül folytattunk. Hirtelen eltűnt, s már élesben folyt, face to face a farkasszemezés. Hideg, fekete pupillája végtelennek, egy űrnek tűnt. Szeme fehérjén a hajszálerek vöröslöttek. Mindent olyan részletesen láttam rajta, mint még soha. A távolság köztünk így is megvolt vagy 90 centi, de mégis fesztelenül átlépte már ezzel is az intim szférámat. Mégsem tágítottam, pedig feladhattam volna…

… És mégis feladtam, amikor hideg ujjai arcbőrömhöz simultak. Érintése áramként hatolt végig a testemen. Elrántottam a fejemet.

- Merész vagy, de mégis félsz –állapította meg.

- Nem félek.

Keze újra megindult felém, de kitértem előle.

- De, félsz.

- Hyosang. Fejezd be.

Felhümmögött. Életemben először láttam rendesen mosolyogni, bár ez is inkább a cinikus vigyor egy fajtájába tartozott.

- Jaj, Hayi, ha te tudnád, hogy mennyire egy kezes bárány vagyok…

- Te maximum egy farkas lehetsz! – csattantam fel valamivel hangosabban a normális hangsúlytól.

- Cssss! Ne ébreszd fel őket. – Ekkor mertem csak kinézni az ablakon. Jobb oldalt fák, előttem is. Kétségbeesetten szembesültem vele, hogy az erdőben vagyunk, de nem ott, ahol kellene. Sehol sincs a ház.

- Hol vagyunk? – fordultam újra Kidoh felé riadtan.

- Itt – bökött balra.

Ott állt a hétvégi ház. Látványa iszonyatosan megnyugtatott, de szívem még így is hevesen dobogott. A torkomban éreztem.

- Mondtam, hogy bennem megbízhatsz – kacsintott, s kiszállt a kocsiból.

   Két teljes néma percig csak meredtem a semmibe, s feldolgoztam a történteket. Egy mondatot kántáltam magamban folyamatosan. Egyetlen egyet. „Csak legyünk túl ezen a két napon. Csak legyünk túl ezen a két napon.”

   A pozitív kikapcsolódás kezdett számomra kissé veszíteni az értékéből. Kidoh jelenléte volt a legnyomósabb érv arra, hogy minél gyorsabban túl akartam esni az egész hétvégén.

- Na, nem szállsz ki? – koppintott be a hozzám legközelebbi ablakon. Megugrottam helyben ijedtségemben. Kidoh jót mulatott rajta.

- Idióta seggfej – ingattam meg a fejemet, s kinyitottam a Jeep ajtaját. Kinyújtóztattam elgémberedett végtagjaimat, majd felgyalogoltam a házhoz.

    A ház mindig ámulatba ejtett. Igaz, csak háromszor voltam itt, futó alkalmak voltak azok is, de mégis, órákat el tudtam volna időzni a ház bámulásával. Hívogatóan meleg és lakájos. Egy kissé fel is dobta a hangulatomat, de csak míg Kidoh újra meg nem rémisztett.

Hangos puffanással dobta le mellém a táskáimat. – Tessék, a cuccaid.

Meglepődött arcomat örömmel nyugtázta el. – Látod, szorult belém férfiasság is.

- Te most bizonyítani akarsz nekem?

- Valahogy el kell, hogy nyerjem a bizalmadat.

Ott hagyott. Félkész beszélgetéseink annyi kérdeznivalót hagytak maguk után, hogy egy tengert képes lennék elárasztani velük. Nem hagyja, hogy egy perc nyugtom is legyen. Szüntelen csak azon agyalok, hogy miért olyan…más. 

1. fejezet

 0. óra

 2pm

      Zsibbadó lábaim aligha bírják már a talpon állást. Begörbült térdeim remegve várják, hogy ülepemet végre letegyem a bőröndre. Ám a várva várt cselekedet mégsem következett be.

    A kertes házak tömbjei közé egy hatalmas Nissan Jeep gördül be, melyre már időtlen idők óta várok a tornácon.

Lassan a ház elé gurul, melyben én és a szüleim laknak, kik jelenleg nem tartózkodnak otthon, így eme kiruccanásomról ők nem fognak tudni, ha minden igaz. Húgomat sikeresen lefizettem, talán nem jár el a szája.

      Az autó lesötétített ablaka lehúzódik, s egy fiatal srác tekint le rám napszemüvege mögül. Rám, majd a táskáimra téved szeme.

- Kicsit sok cuccot hozol két napra Hayi. – A Jeep platójára tekintek, mely összesen egyetlen egy kicsiny sporttáskát foglalt magába.

- Nőből vagyok – rendeztem le egy vállrántással.

     Egy néma, de annál kínosabb fél perc telik el köztünk, melyben egymást vizslatjuk.

- Na, nem dobod hátra a cuccaidat? – töri meg a csendet.

- Reméltem, hogy lesz benned annyi férfiasság, hogy te magad segítesz felrakni a platóra őket. – Cinikusságom látszólag hatott az alanyra. Kiszállt a kocsiból és felkapta mindkét táskámat. Erőfeszítés nélkül hajította őket a platóra, holott én majd megszakadtam, mire leértem velük az emeletről.

- Köszönöm Hyosang.

- Neked még mindig Kidoh, de nincs mit. Na, pattanj be hátra, mert el kell még ugranunk Xeroért meg Hojoonért.

    Engedelmesen az anyósülés mögötti ülést befoglalom. Azonnal megcsapja az orromat egy furcsa illat. Friss fű, benzin és az after shave különleges kombinációja keveredik a levegőben. A férfi illat még intenzívebbé válik, amint Kidoh is beül a volán mögé. Árad belőle a frissesség és a tisztaság. Annyira hiú.

 

     További beszéd nélküli percek teltek el. Gyomromban görcs jelentkezett. Amolyan idegességtől gyötrő. A miértjét nem tudom, annyi azonban bizonyossá vált, hogy a feszült légkör is szerepet játszik a rossz közérzetemben.

    Kidoh folyamat a visszapillantó tükörben ellenőriz. Nem feltűnően, hisz napszemüvege teljes fedést biztosít üres lélektükrének, de ennek ellenére is érzem magamon a tekintetét. Rideg arckifejezése semmi jót nem sejtet. A hideg futkos a hátamon, amikor tekintetünk találkozik egy óvatlan pillanatban. A gyomrom egyre jobban feszít. Csak érjünk már oda Xeroékhoz.

    Kidohval eddig csak kétszer találkoztam, de neki van a legnagyobb autója, így ezért tettek be hozzá utasként. Különben Hansollal és a barátnőjével, Sookyunnal utaztam volna, illetve a melléjük verődött B-Jooval és Yanoval. Mivel a cuccoknak is még kellett a hely, így oda nem fértem már be. A másik két kocsi is fullosan tele van, hát ezért kerültem össze Hyosanggal, akivel jó, ha eddig két-három szót váltottam. A nagy társaság miatt valahogy mindig elkerültük egymást. Bennem van azaz érzet, mely azt súgja, Sookyun direkt szervezte így az utazást, annak ellenére, hogy tudja, nem különösebben kedvelem Kidoht, és nem feltétlenül akarom jobban megismerni sem.

   A rádió felhangosodik, ismerős zene csendül fel. Lábammal és kezemmel automatikusan dobolni kezdek. Lábamat a kocsi padlójának, kezemet a combomnak ütöm. Jobb kedvre derülök a zene hallatán.

- Te is szereted a FOB-ot? – kérdezem. Első alkalom, hogy egy kis reménysugarat látok afelé, hogy valami közös témát találjunk.

   Az autó fokozatosan lelassít a kereszteződésnél. Amint a kerekek megálltak, Hyosang hátra fordult. Szemüvege felett lesett ki. Sötétbarna szemei barátságtalanul meredtek rám. - Elmennek… de nem is gondoltam volna, hogy te ilyen zenét hallgatsz. – Visszaigazította orrnyergén a szemüveget, s újra előre figyelt. Sárga, zöld, éles jobb kanyar.

- Részben. Más műfajt jobban kedvelek. Ez az egyetlen rock banda, akiket kedvelek. Vagyis alternatív rock.

    Csekély pillanatig vártam valami reakcióra, ami nem érkezett, így felhagytam a további csevegéssel. Kidoh tipikusan az a fazon, akiből harapófogóval lehet csak kihúzni a szavakat, s ezt már az első alkalommal felfedeztem. Nagy eséllyel ezért sem közeledtem felé azt követő találkozásainkkor.

  

   A motor zúgása elhalkult, az autó leállt. Egy takaros ház előtt álltunk. Ezt a házat már széltében hosszában ismerem. Xero vitt be a csapatba anno, magyarán ő a legkedvesebb barátom és egyben legrégebbi ismerősöm is. Ő azonban még sehol nem állt.

   Kidoh lehúzta az ablakát, rákönyökölt a keretre és mutatóujját idegesen rágni kezdte. Lába felvette a zenére a ritmust, olyan ütemben dobolt vele, mint én.

- Hol van már? – indulatossá vált hangjának tónusa.

- Hova sietsz ennyire?

- A többiekkel fél óra múlva kéne találkoznunk a McDonald’s parkolójában és még Hojoonért is el kell ugorjunk, ő meg 20 percnyire lakik innen.

- De akkor ez a pár perc nem Xeron fog múlni. Miért nem indultál el előbb? Amúgy is, a többiek nem fognak nélkülünk elindulni, nem értem, mit idegeskedsz. – Bár magabiztosan nyugtattam le Kidoht, valójában nagyon féltem ezt kimondani neki. Ebben a 10 percben, melyben csak kettesben voltunk, szó szerint megrémisztett a jelenlétével. – Na, tessék. Itt jön – böktem az ajtó felé. Xero magasra emelt kézzel, mosolyogva intett nekünk. Lazán behajította a platóra a sporttáskáját, majd beült elém.

- Szevasztok, ne haragudjatok, de anyám még itt nekiállt hisztizni, hogy minek viszek egy táskányi piát és hogy hol vannak a ruháim. Áh, mindegy is, húzunk a picsába. Hojoon már hívott, hogy az apjánál van innen kábé 5 percnyire, úgyhogy oda megyünk.

   Kidoh sunyin újra hátra nézett a visszapillantóban. Ezúttal azt várta, hogy létrejöjjön a szemkontaktus. Amint ez megtörtént, és látta a szarkasztikus vigyort az arcomon, mely egy jelentéssel bírt („Én megmondtam, hogy odaérünk időben”), megrázta a fejét és egy apró, fél mosolyt eresztett arcára. Mindez úgy zajlott le köztünk, hogy Xero továbbra is csak jártatta a száját, de mi elvesztettük a figyelmet. Kidoh az én véleményemre volt kíváncsi.

- Na, haver, indulj már. Még akarok venni kaját is, mielőtt a többiek megérkeznek.

Nagy sóhajjal megragadta a kormányt Hyosang és megindította a járművet.

Hojoon már egy kevésbé jó környéken élt. Jogosan az anyjával lakik, de néhanapján átugrik a faterjához, aki jóformán a gettó negyed szélén él. Hojoon már kint várakozott az 5 emelettel rendelkező társasház előtt egy bevásárlószatyorral és egy hátitáskával a kezében. A kocsi meg sem állt még, amikor a platón landoltak cuccai, s rögtön meg is találta mellettem a helyét.

- Hello – köszönt mindenkinek, s ezzel a lendülettel bele is túrt szőke fürtjeibe.

- Mi újság veled haver? Nyúzottnak tűnsz. – nézett Xero Hojoonra.

- Ja, apám egész éjszaka virrasztott. Most hozták ki az elvonóról és megint belőtte magát. Totál szét volt esve a fószer, de túléltem. Mindegy, arra jó volt, hogy elhozzam a maradék füvét meg hoztam pár üveg bort, amit találtam.

- Részvétem apád miatt. Hihetetlen, hogy még most sem tudja letenni.

- Már nem reménykedem benne, hogy lejön a szerről. Na, de váltsunk témát, én most lazulni megyek, nem a családomat siratni. – Gyors hangulatváltása mindenkit meglepett, így azonnal nem is tudtunk mit reagálni.

Meglepő módon ezúttal Kidoh szólalt meg. – Xero, nyúlj az ülés alá, kérlek. – A fiú először nem érti a miértjét eme kérésnek, de Kidoh nem adja meg rá a választ, ezért maga bizonyosodik meg róla. Alányúl, s mint aki aranyat lelt volna, mosolya szétterült arcán.

- Haveeer, nanee. – Elővette a lelt „aranyat”, mely egy teljesen bontatlan Jack Daniel’s-t takart.

- Ezt csak négyünkre vettem. Bár én majd csak vezetés után fogok belőle inni.

- Ó papám, azok a régi szép idők. A csillagos ég, Jack papa és mi – ámuldozott Xero.  

- Úgy ám – helyeselt Hojoon.

Külsősnek éreztem magamat, hisz én sose mehettem el Xeroval inni korábban. Csak egy éve, hogy betöltöttem a 19-et. Azóta fogtak lazábbra a szüleim.

- De ezt csak akkor bontsuk meg, amikor már úton leszünk – a lelkesedéséből visszavéve Xero visszahelyezte az üveget ülése alá. – Nagyon óvatosan vezess, ha lehet!

- Fixen van az ott.

- Kérlek, ez folyékony arany. Egy cseppje se veszhet kárba.

- Xero, te mióta vagy ekkora alkesz? – teszem fel a kérdést. Egy, eddig számomra ismeretlen oldalát véltem felfedezni a srácnak.

- Már nagyon régen kezdtem. Anyám csecséből is az alkoholt szíttam.

- Jaj de hülye vagy! – röhögtem fel, s velem együtt Hojoon is. Kidoh újabb félmosolyt erőltetett. Valami folyamatosan arra késztetett, hogy az ő reakcióját figyeljem. Talán mégiscsak ki akarom ismerni rejtélyes személyiségét…Talán.