10. fejezet

5. óra

       9:00 pm

  - Kidoh – suttogtam elhaló, euforikus állapotban a fiú fülébe. Széles vállaiba kapaszkodtam, testem a matracon hullámzott. Nem engedhettem meg magamnak, hogy feljebb csússzak, így a legstabilabb pontba voltam kénytelen csimpaszkodni, és az Kidoh forró teste volt, melyről a puha pamuting lekerült, fedetlenül szikrázott előttem fehér bőre. Selymes bőrrétege alatt megfeszültek az izmok, gyönyörű sziluettben mozogtak minden egyes mozdulat hatására.

   Mindeközben az én látványom már kevésbé volt mutatós. Szégyelltem a testemet, amit még a legtöbb ruha leplezett, azonban Kidoh ujjai már minden egyes apró négyzetet felfedeztek rajta, annak ellenére, hogy a textíliák akadályozták benne. Nem is igazán zavart, hogy annyira nem adtam át magamat a fiúnak első alkalommal, bár kétség sem fért hozzá, hogy az, amit odalent művel becses ujjaival, az megfizethetetlen. Olyan precíz, nyugodt módon fedezte fel ajkaim közét és a hüvelyemet, hogy azt semmi más élvezetre nem cseréltem volna. Percek alatt jött a hullám, megfeszültem odalent, és akkor betette a végtagját. Egy meg se kottyant, a kettő sem volt fájdalmas, de eltelített és duplán jó érzést kölcsönöztek. Újra és újra a nevét kántáltam, ahogy az orgazmus szélére kergetett, de még mielőtt eget rengetően felkiáltottam volna, és kijelenthettem volna, hogy na most itt állj, én végeztem, megszakította a menetet. Kihúzta ujjait és egy csókot nyomott a homlokomra.

- Miért hagytad abba? – sopánkodtam.

- Mert ennél még többre vagyok képes – mormogta a fülembe.

   Annyira ellágyultam hangjától, hogy le kellett hunyjam pilláimat. Eleresztettem a vállát és a párnák közé omlottam. Vártam, hogy megtörténjen az, amitől kicsit tartottam, de tudtam, hogy egyszer át kell esni rajta.

  Hyosang semmit sem sietett el. Aprólékosan gombolgatta ki a blúzom kicsiny gombjait, s bújtatott ki a mályvaszín anyagból, majd kigombolta farmernadrágomat és lehúzta a cipzárját. A sötét farmer is levált rólam, csak a fehérneműim nyújtottak némi biztonságot. Ezektől a daraboktól kevésbé éreztem magamat csupasznak és védtelennek, ezek rejtették a legjobban azokat a helyeket, amelyeket szégyelltem, csak azt nem tudtam, hogy miért. Talán mert kevesen látták…

    Azt hittem, hogy innentől kezdve újra bedurvul a menet, Kidoh nem fogja tudni visszafogni magát, de tévedtem. Nem firtatta a hófehér csipke eltávolítását, annál inkább saját nadrágjának levételét. Az övének fémes csattogására kinyitottam szemeimet.  Hamar megszabadult a ruhadarabtól, és már csak egy Kelvin Klein felirattal a korcán ellátott bokszer ékeskedett rajta. Csakugyan legbecsesebbik tagját takarva vele. Kirajzolódott a holdfényben, hogy hímtagja már merőben készen állt a nagy eseményre.

   Visszahelyezte a testét az enyém felé, kényelmesen elhelyezkedett, fejét a melleim közé hajtotta, s apró csókokat lehelt a bőrömre. Fokozatosan haladt a csupasz keblemen forró puszijaival, míg el nem érte a csipkés melltartót. Az utolsó csókjánál bimbóm megkeményedett, megérezte, hogy lassan, de biztosan kényeztetve lesz. Amikor már abban a hitben voltam, hogy magáévá teszi a jobb mellemet, elindult a bal felé. Direkt csinálta velem, akaratának megfelelően kínzott. Növelte bennem a vágyat, mígnem már a megelégelés szélére sodor, és nem fogom magamat tudni visszafogni. Minél tovább kéreti magát, annál jobban vágyom rá, annál többet akarok belőle. Azonban hátulütője is van ennek a módszernek…

- Csináld már – siettetem.

Elvigyorodik, de folytatja tovább ajkaival a menetét, nem hallgatva a kérésemre.

Megemelem a hátamat és én magam kezdem el kikapcsolni a melltartómat, de ebben a folyamatban megállít. Lefogja a kezeimet a csuklómnál és a matracnak nyomja őket.

- Kidoh, kérlek… - nyavalygok.

- Shhh… Engedd át magad nekem. Engedd, hogy én vezesselek – továbbra is azzal a megnyugtató hangján szólt hozzám, mely egy pillanat alatt hatott lényemre. Mintha csak hipnotizálna.

Többször említenie se kellett, hogy hagyjam békén. Visszahunytam a szemeimet és csak élveztem. Élveztem minden egyes apró érintését, melyektől a hideg is kirázott, a forró leheletét és test hőjét, ritmikusan dobbanó szívét, lüktető ereit.

   Annyira belemerültem mindezek érzékelésébe, hogy fel sem tűnt, amikor lekerült rólam a melltartó. Csak akkor eszméltem, amikor Hyosang nyelve megcirógatta mellbimbómat. Hangos sóhaj szökött ki ajkaim közéből.

Kidoh bekapta a rügyecskémet és szívni kezdte. Gyengéden rágcsálta fogaival, nem akart sérülést ejteni rajta, csak izgatni igyekezett. Másik mellemre eközben rámarkolt és körkörös mozdulatokkal kényeztette azt.

    Miután már alig éreztem a jobb mellemet, lecuppant róla Hyosang és átváltott a bal mellemre. Ingerelte nyelvével a bimbómat, pöckölgette azt, mire egyre nagyobb és nagyobb sóhajok hagyták el tüdőmet.

   Ahelyett, hogy a másik keblem masszírozásába kezdett volna, a csipkés alsóneműm felé araszolgatott a testemen. Többször megsimogatta az anyagon keresztül a nemi szervemet. Középső ujjával ajkaim közé csúszott, mely rendesen bővelkedett a nedvemmel. A csipkés bugyim elázott; az anyag a csiklómhoz simult és dörzsölte azt, de kellemesen. Egyre erősebben tuszkolta ujját nagyajkaimba. Csiklómat teljesen kikészítette a csipke, már szinte fájt, ahogy hozzáért a mintás anyag. Még mielőtt valóban felsértette volna a bőrt rajta, pont időben váltott. A csiklómakkomat célozta meg, melynek alig kellett pár pöckölés, és máris megkeményedett. Nyílásom az előbbinél is erősebben lüktetett. Kiszakadt belőlem a kiáltás. Meg kellett újra kapaszkodjak Kidohban, a párnáktól távol húztam magamat, szinte ülő helyzetbe ugrottam.

- Feküdj vissza - utasított Hyosang.

Engedelmeskedtem neki. A párnák közé visszacsúsztam és vártam.

    Az elázott anyag is lekerült rólam. Az utolsó, ami fedte a testemet. Nem éreztem fairnek, hogy Kidoh-n még mindig ott virít a fekete bokszer, de csak percek kérdése volt, és az is lekerült róla. Azonban előtte még a combjaim közé mászott…

   Arca mélyen elmerült felhúzott lábaim között. Villogó szempárjai tekintettek rám egyszer-egyszer, de leginkább a kelyhem teljes kikészítésére koncentrált. Csiklómat így is alig éreztem, hát még mikor az érdes nyelvével találkozott… Amint megérintette azt, belemarkoltam a hajába és lejjebb nyomtam a fejét. Vette a célzást és teljesítette is az egyetlen kívánságomat. Beleeresztette izmát a hüvelyembe.

Megállíthatatlanul nyögdécseltem. Szégyelltem, mert nem hittem, hogy vékony hangom olyan izgató lenne, de nem tudtam visszatartani, hiába is igyekeztem. Egyszerűen annyira tökéletesen csinált mindent és én csak ennyivel tudom jutalmazni. Némi szerény nyögéssel.

   

    Újra a testem felett ágaskodott. Ezúttal már őt sem fedte semmi. Olyan hibátlan volt minden részletében, hogy az megfájdította a szívemet, annak ellenére, hogy most csak az enyém volt. Az én tulajdonomban állt szó szoros értelemben. Bennem volt.

   Eltelített az érzés, káprázott a szemem is, de nem tudtam betelni vele, hogy végre eljutottunk idáig, annyi kényeztető kínzás után.

- Mehet? – kérdezte lágyan.

Aprót bólintottam, abban sem voltam biztos, hogy látta. Lassan mozgatta csípőjét, nem is nagyon éreztem, ahogy eltávolodik és nekicsapódik a combom belső felének, de a hüvelyemben erre a kis mozgásra is hatalmas káosz keletkezett. Lüktetett összevissza és kis mozgásra is igen érzékeny voltam.

- Állj! – visítottam.

Kidoh összerezzent, meg is állt rögtön.

- Mi az? – aggodalmasan pillantott íriszeimbe.

- Kicsit fáj – vallottam be az igazat, amely elkeserített. Eddig minden olyan flottul ment…

- Akkor várjunk egy kicsit, míg megszokod – javasolta.

Türelmesen támaszkodott mindkét karjával felettem és fürkészte a tekintetemet. Közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Ajkainak érintése rettentően jól esett, viszont a mozdulatra férfiassága feljebb csúszott, ami kellemetlenné tette jó szándékot.

- Sajnálom – kért bocsánatot Hyosang.

- Nem, semmi. Tényleg semmi baj – felültem és újra megcsókoltam. Ezúttal kevésbé fájt a hüvelyem.

- Minden oké? – suttogta a számba.

- Igen – alig fejeztem be a szó végét, máris visszavetődtem a halmaira.

    Nem tűnt fel, amikor Kidoh újra elkezdte mozgatni csípőjét. Az erősödő lökésekre kaptam csak fel a fejemet, de már azok sem zavartak. Élvezetessé vált az egész, mert minden fájdalmat csókunkba fojtottam.

   Két nyögésem közepette Kidoh is eleresztett egyet, mely büszkeséggel töltött el. Lenti izmaimat megfeszítettem, és ennek hatására szökött ki az a kis nyögés, mely a világot jelentette nekem. Tovább feszítettem az élvezet kedvéért, annak ellenére, hogy baromira nehéz volt erre koncentrálni. Minden maradék energiámat belefektettem, de alig fél percig bírtam. Az első lökés olyan volt, mintha egy nagy buborékot találtak volna el, az azonban nem pukkant ki. A második… a második volt az a döfés, mely a halálba sodorta a buborék életét. Kipukkadt.

  A felhők felett lebegtem 10 méterrel. Az agyamban minden kitisztult, nagy üresség tátongott benne, sokáig nem is érzékeltem a földi létet, csak azt, hogy a mennyekben járok. A forróság zökkentett ki, mely a hüvelyembe terjedt szét pillanatok alatt. Kellemesen hatott.

   Kidoh teste mellém vetődött, csak úgy hullámzott a mellkasa. Kapkodva vette a levegőt, alkarjával a szemét is eltakarta. Az orgazmus euforikus hatalma bebörtönözte, alig bírt kiszökni belőle. Tíz teljes néma perc után fordultunk csak egymás felé. Arca komoly volt, meg is ijesztett, de kezével arcom után nyúlt, s amint megtapintotta piros pozsgás bőrömet, kivirágzott a mosolya.

- Olyan szép vagy. – hangja, mint a leggyönyörűbb bariton, csengte be a szobát. Meghatott, amit mondott. Szemeim elködösültek, de nem ejtettem egy könnycseppet sem, csak a tőlem telhető legszebb mosolyomat igyekeztem magamra festeni.

- Köszönöm – szinte hang se hagyta el a számat, csak lehelet. Inkább hasonlított egy halálhörgésre, mintsem egy őszinte köszönöm-re.

    Közelebb csúszott hozzám. Megcsókolta a homlokomat és átkarolt.

- Pihenj – pihegte. Ő már teljesen átadta magát az álmoknak.

Összezártam a pilláimat, és vártam, hogy elragadjon az álom, de az nem akart jönni. A léptek zaja megzavart…

9. fejezet

4. óra

      8:34 pm

    - Xero olyan titkot tud, amit nem akarok senki mással megosztani. Haragudnál rám, ha elmondanám, de ne értsd félre, nem azt leplezem ilyen jól, hogy gyilkos vagyok. Magánéleti ügy – magyarázta Kidoh.

- Értem. Akkor nem faggatlak – annak ellenére, hogy baromira érdekelt.

- Azt hiszem le kéne mennünk – állt fel öreges mozdulatokkal Hyosang az igazi bárányszőrből készült szőnyegről.

- Biztos vagy benne? – sóhajtottam; már előre elképzeltem, hogy mi vár ránk odalent. A részeg társaság feldúlt lesz, egyesek indulatossá válnak a hír hallatán, s ha már Sookyun elkotyogta nekik a téves eszméjét, nagyon nagy szarban leszünk.

- Meg kell tennünk. Ha most nekiállunk bujkálni, vagy lelépünk, biztosra tudom venni, hogy minket állítanak ki gyilkosként alaptalanul és akkor az igazi tettes majd a bajsza alatt nevethet.

- Ah, igazad van. Annyira nincs kedvem az egészhez. Hogy beszéljünk velük, miközben totál be vannak állva?

- Nem várhatunk vele addig, ameddig kitisztulnak, ha egyáltalán hagyják, hogy lecsillapodjon a fű hatása. Te azért jöttél ki belőle viszonylag gyorsan, mert alig szívtál.

- Amit utólag nem is bánok. – Kinyújtottam a karomat Kidohnak, hogy felsegítsen. Puha, hideg tenyerébe csúsztattam a kacsóm, s megfeszültek az izmaim. Fellendültem, majd leporoltam fenekemet és megigazítottam magamon a nadrágot.

- Ezen az ablakon keresztül szerinted lehet látni őket? – tette fel a kérdést, s bökött az említett nyílásra, mely tárva nyitva állt és a szellő továbbra is csípősen hideg áramlatokat sodort a szoba szférájába.

- Szerintem igen – léptem oda és hajoltam ki rajta. A tűz – mely már sokkal kevésbé lángolt – körül ültek a fiúk. Bár arckifejezéseiket nem lehetett látni tisztán, és a háztető is takarta egy kicsit őket, látszott rajtuk, hogy szét vannak csúszva. Nem voltam benne biztos, hogy a drog és az alkohol okozta ezt náluk, vagy a gyász, illetve mindkettő, de reméltem, hogy inkább az első opció. Sookyun-t nem láttam velük, és ez igencsak meglepett. Vagy már elmondta a történteket és visszament a házba, vagy még csak elő se jött – szegény, olyan zavarodott.

   Lábujjhegyről visszaereszkedtem, mert nem éreztem biztonságban magamat a magasban, annyira kihajolva, így visszább másztam, éppen csak annyira, hogy még lássam Xero-t. Kezek csusszantak mellém az ablakpárkányon. Abban a pillanatban megéreztem, hogy lassan az intim zónámba lép a karokhoz tartozó test is. Törzse hátamra simult, de nem tolakodóan. Alsóbb részeit nem kényszerítette fenekemhez tolni.

   Forró lehelete megmozgatta holdfényben ragyogó hajszálaimat, majd a bőrömbe mart az érzés, mely jólesően csikált.

- Sookyun még nincs kint – suttogtam, hogy tájékoztassam a mögöttem álló illetőt arról, hogy még van esélyünk beelőzni őt.

- Ha eddig nem ment ki, akkor már nem is fog – rántotta meg a vállát. – Szerintem elment valahova magányosan sírni. Ez a legtöbb most, amit tehet, hisz beszélni is alig tud. Sokkot kapott a rémülettől.

- Előfordulhat. Remélem nem volt olyan hülye, hogy az erdőbe rohanjon egy kis magányért.

- Ki tudja? Ilyenkor a gondolkodásmódja az embernek a béka feneke alatt van. Nem hiszem, hogy józan ítélőképességgel rendelkezik.

- Akkor várjunk? – fordultam meg. Hajszálaim pajkosan megcirógatták Kidoh arcát, ahogyan 180°-ban megperdültem a saját tengelyem körül. Vészesen közel találtam magamat hozzá. Ellágyulni készült testem sötét szemeitől, melyek mosolyogva fürkészték ajkaimat.

- Ráér még lemenni – pihegte félig lecsukott pillákkal, enyhén bedöntött fejjel.

  

   Újra halmaiba gabalyodva találtam magamat. Amilyen szelíden közeledett, annál keményebben csókolt. Fekete ingébe kapaszkodtam, jobb lábamat pedig igyekeztem a dereka köré fonni, de az folyamatosan lecsúszott a farmeranyagról. Kidoh ide-oda lépkedett velem a szobában, azt se láttuk merre megyünk, csak találomra navigált, bár nyilvánvalóan az ágyat kereste.

   Kezei erősen szorították kerek fenekemet, betelhetetlenül akart még többet és többet fogni belőlük.

      A lábam nekiütközött az ágykeretének. Testünk vízszintesbe zuhant a matracra. Valahogy oldalasan huppantunk rá, a lábam csípője alá került, ami a landolás során kicsit fájt, de nem foglalkoztam vele. Agyam minden mást kivont magából, csak az izgalomra fókuszált, a zsibbasztó érzésre, mely teljes testemet percek alatt lepte el. Kidoh fölém támaszkodott, és úgy kényeztetett a nyelvével tovább. Csípőjét combomra eresztette, mintha csak direkt akarná velem tudatni a felkészültségét már jó előre. Valóban feszült odabent a kemény hímtagja, de még nem terveztem megismerkedni vele. Először Hyosang más részeit akartam feltérképezni. Az ismeretlen mellkasát, mely ruhán keresztül és érezhetően laposnak, de nagyon szexinek bizonyult. Hasát, ami ha nem is nagyon, de biztosan tárol magában 6 gyönyörűséges izmocskát. Felkarjait, amin az erek kidudorodnak megfeszítés hatására. A kulcscsontot, mely már a fekete ingjét is majd átbökte. Mindezt egyesével akartam megszemlélni és gyönyörködni benne, de előre tudtam, hogy most nem én fogok vezetni. Ma nem lesz időm felfedezni, mert Kidoh lesz a kapitány.  

   - Várj, várj, várj – lihegte Hyosang elszakadva tőlem. – Biztosan ezt akarod a jelen körülmények ellenére is? – tette fel a váratlan kérdést. – Nem erőltetem, ha…

- Nem, semmi bajom vele, csak csináld – szakítottam félbe kiéhezett hangon. Már-már én is meglepődtem, hogy mindenek ellenére is ezt akartam tenni, és végülis jogosan tette fel Kidoh a kérdést. Becsültem benne, hogy eszébe jutott, de már nem volt visszaút ebből az állapotból. Ha most valaki állj-t parancsolt volna nekem, azt leütöttem volna.

    Kidoh a nyakamra vetette párnáit. Csipkedte vékony bőrömet, apró, leheletnyi könnyű puszikkal látta el fülem tövét. Jól tudta, hol keresse az erogén zónámat és ezt egy halk nyögéssel meg is tetőztem. Telhetetlenül markolásztam az ingét, le akartam tépni róla, de nem akartam heves lenni, biztosan drága anyagot gyűrögettem.

- Biztosan ne hagyjam abba? – bizonytalanodott el Kidoh. – Mármint… Te még szűz vagy és nem akarok fájdalmat neked.

      Egy pillanatra meghökkentem. Kidoh honnan vett ilyen infót? Mármint értem én, hogy Xero-tól, de ő miért terjesztett volna rólam téves infókat, hisz együtt vesztettük el… Még ha ezt mindketten nagyon jól eltussoltuk. Vagyis innen eredt a hibaforrás. Inkább szűznek vallott, mintsem bevallja az igazat.

- Kidoh, tényleg akarom – jelentem ki.

- Nem fogod sajnálni, hogy egy ilyen magamfajta kiszámíthatatlan fiúnak add a tested először?

Megráztam a fejemet.

- Rendben. – éreztem rajta a mélyben elmerülő izgalmat és örömet. – Akkor készülj, mert egy nem mindennapi élményben lesz részed.