9. fejezet

4. óra

      8:34 pm

    - Xero olyan titkot tud, amit nem akarok senki mással megosztani. Haragudnál rám, ha elmondanám, de ne értsd félre, nem azt leplezem ilyen jól, hogy gyilkos vagyok. Magánéleti ügy – magyarázta Kidoh.

- Értem. Akkor nem faggatlak – annak ellenére, hogy baromira érdekelt.

- Azt hiszem le kéne mennünk – állt fel öreges mozdulatokkal Hyosang az igazi bárányszőrből készült szőnyegről.

- Biztos vagy benne? – sóhajtottam; már előre elképzeltem, hogy mi vár ránk odalent. A részeg társaság feldúlt lesz, egyesek indulatossá válnak a hír hallatán, s ha már Sookyun elkotyogta nekik a téves eszméjét, nagyon nagy szarban leszünk.

- Meg kell tennünk. Ha most nekiállunk bujkálni, vagy lelépünk, biztosra tudom venni, hogy minket állítanak ki gyilkosként alaptalanul és akkor az igazi tettes majd a bajsza alatt nevethet.

- Ah, igazad van. Annyira nincs kedvem az egészhez. Hogy beszéljünk velük, miközben totál be vannak állva?

- Nem várhatunk vele addig, ameddig kitisztulnak, ha egyáltalán hagyják, hogy lecsillapodjon a fű hatása. Te azért jöttél ki belőle viszonylag gyorsan, mert alig szívtál.

- Amit utólag nem is bánok. – Kinyújtottam a karomat Kidohnak, hogy felsegítsen. Puha, hideg tenyerébe csúsztattam a kacsóm, s megfeszültek az izmaim. Fellendültem, majd leporoltam fenekemet és megigazítottam magamon a nadrágot.

- Ezen az ablakon keresztül szerinted lehet látni őket? – tette fel a kérdést, s bökött az említett nyílásra, mely tárva nyitva állt és a szellő továbbra is csípősen hideg áramlatokat sodort a szoba szférájába.

- Szerintem igen – léptem oda és hajoltam ki rajta. A tűz – mely már sokkal kevésbé lángolt – körül ültek a fiúk. Bár arckifejezéseiket nem lehetett látni tisztán, és a háztető is takarta egy kicsit őket, látszott rajtuk, hogy szét vannak csúszva. Nem voltam benne biztos, hogy a drog és az alkohol okozta ezt náluk, vagy a gyász, illetve mindkettő, de reméltem, hogy inkább az első opció. Sookyun-t nem láttam velük, és ez igencsak meglepett. Vagy már elmondta a történteket és visszament a házba, vagy még csak elő se jött – szegény, olyan zavarodott.

   Lábujjhegyről visszaereszkedtem, mert nem éreztem biztonságban magamat a magasban, annyira kihajolva, így visszább másztam, éppen csak annyira, hogy még lássam Xero-t. Kezek csusszantak mellém az ablakpárkányon. Abban a pillanatban megéreztem, hogy lassan az intim zónámba lép a karokhoz tartozó test is. Törzse hátamra simult, de nem tolakodóan. Alsóbb részeit nem kényszerítette fenekemhez tolni.

   Forró lehelete megmozgatta holdfényben ragyogó hajszálaimat, majd a bőrömbe mart az érzés, mely jólesően csikált.

- Sookyun még nincs kint – suttogtam, hogy tájékoztassam a mögöttem álló illetőt arról, hogy még van esélyünk beelőzni őt.

- Ha eddig nem ment ki, akkor már nem is fog – rántotta meg a vállát. – Szerintem elment valahova magányosan sírni. Ez a legtöbb most, amit tehet, hisz beszélni is alig tud. Sokkot kapott a rémülettől.

- Előfordulhat. Remélem nem volt olyan hülye, hogy az erdőbe rohanjon egy kis magányért.

- Ki tudja? Ilyenkor a gondolkodásmódja az embernek a béka feneke alatt van. Nem hiszem, hogy józan ítélőképességgel rendelkezik.

- Akkor várjunk? – fordultam meg. Hajszálaim pajkosan megcirógatták Kidoh arcát, ahogyan 180°-ban megperdültem a saját tengelyem körül. Vészesen közel találtam magamat hozzá. Ellágyulni készült testem sötét szemeitől, melyek mosolyogva fürkészték ajkaimat.

- Ráér még lemenni – pihegte félig lecsukott pillákkal, enyhén bedöntött fejjel.

  

   Újra halmaiba gabalyodva találtam magamat. Amilyen szelíden közeledett, annál keményebben csókolt. Fekete ingébe kapaszkodtam, jobb lábamat pedig igyekeztem a dereka köré fonni, de az folyamatosan lecsúszott a farmeranyagról. Kidoh ide-oda lépkedett velem a szobában, azt se láttuk merre megyünk, csak találomra navigált, bár nyilvánvalóan az ágyat kereste.

   Kezei erősen szorították kerek fenekemet, betelhetetlenül akart még többet és többet fogni belőlük.

      A lábam nekiütközött az ágykeretének. Testünk vízszintesbe zuhant a matracra. Valahogy oldalasan huppantunk rá, a lábam csípője alá került, ami a landolás során kicsit fájt, de nem foglalkoztam vele. Agyam minden mást kivont magából, csak az izgalomra fókuszált, a zsibbasztó érzésre, mely teljes testemet percek alatt lepte el. Kidoh fölém támaszkodott, és úgy kényeztetett a nyelvével tovább. Csípőjét combomra eresztette, mintha csak direkt akarná velem tudatni a felkészültségét már jó előre. Valóban feszült odabent a kemény hímtagja, de még nem terveztem megismerkedni vele. Először Hyosang más részeit akartam feltérképezni. Az ismeretlen mellkasát, mely ruhán keresztül és érezhetően laposnak, de nagyon szexinek bizonyult. Hasát, ami ha nem is nagyon, de biztosan tárol magában 6 gyönyörűséges izmocskát. Felkarjait, amin az erek kidudorodnak megfeszítés hatására. A kulcscsontot, mely már a fekete ingjét is majd átbökte. Mindezt egyesével akartam megszemlélni és gyönyörködni benne, de előre tudtam, hogy most nem én fogok vezetni. Ma nem lesz időm felfedezni, mert Kidoh lesz a kapitány.  

   - Várj, várj, várj – lihegte Hyosang elszakadva tőlem. – Biztosan ezt akarod a jelen körülmények ellenére is? – tette fel a váratlan kérdést. – Nem erőltetem, ha…

- Nem, semmi bajom vele, csak csináld – szakítottam félbe kiéhezett hangon. Már-már én is meglepődtem, hogy mindenek ellenére is ezt akartam tenni, és végülis jogosan tette fel Kidoh a kérdést. Becsültem benne, hogy eszébe jutott, de már nem volt visszaút ebből az állapotból. Ha most valaki állj-t parancsolt volna nekem, azt leütöttem volna.

    Kidoh a nyakamra vetette párnáit. Csipkedte vékony bőrömet, apró, leheletnyi könnyű puszikkal látta el fülem tövét. Jól tudta, hol keresse az erogén zónámat és ezt egy halk nyögéssel meg is tetőztem. Telhetetlenül markolásztam az ingét, le akartam tépni róla, de nem akartam heves lenni, biztosan drága anyagot gyűrögettem.

- Biztosan ne hagyjam abba? – bizonytalanodott el Kidoh. – Mármint… Te még szűz vagy és nem akarok fájdalmat neked.

      Egy pillanatra meghökkentem. Kidoh honnan vett ilyen infót? Mármint értem én, hogy Xero-tól, de ő miért terjesztett volna rólam téves infókat, hisz együtt vesztettük el… Még ha ezt mindketten nagyon jól eltussoltuk. Vagyis innen eredt a hibaforrás. Inkább szűznek vallott, mintsem bevallja az igazat.

- Kidoh, tényleg akarom – jelentem ki.

- Nem fogod sajnálni, hogy egy ilyen magamfajta kiszámíthatatlan fiúnak add a tested először?

Megráztam a fejemet.

- Rendben. – éreztem rajta a mélyben elmerülő izgalmat és örömet. – Akkor készülj, mert egy nem mindennapi élményben lesz részed.