4. fejezet

Újra Xerohoz került a joint és már nyújtotta volna nekem, amikor hirtelen gondolattól vezérelve felálltam.

- Na, Hayi, én ezt a sárgalapos dolgot csak poénnak szántam! Igaz, hogy stoppoltál, de ettől függetlenül nyugodtan szívd, nem kell kiállnod! – tájékoztatott Seogoong.

- Önszántamból lépek ki.

- Jön a róka? – kérdezte nevetve Nakta.

- Nem. – Kiléptem a körből, átbucskáztam a padon és már nem igazán egyenes menéssel elindultam a ház felé, ahol Kidoh várt. Dübörgő szívvel közeledtem felé, mely egyre jobban pumpálta a vért az ereimbe, s ettől egyre jobban elzsibbadtam. Mire odaértem hozzá, azon voltam, hogy összeesek. Hyosang elkapta szorosan az alkaromat és egy erős rántással felráncigált. Fájt, de nem mertem neki hangot adni. A ház melletti farönköknek lökött durván.

- Te mocskosul hülye vagy! Alig vagyunk itt pár órája, és nézz magadra. Szét vagy csapva! – suttogott, de hangja szigorú volt. Mérges volt rám.

- Mit érdekel az téged, hogy mit teszek?

- Mert Xero nem figyel rád.

- Nem is kell, nagylány vagyok. Neked meg aztán semmi beleszólásod nem lehetne. Ki vagy te nekem, hogy itt dirigálj? – már azon voltam, hogy üvöltsek.

- Maradj kussban! Egyébként nem ezért hívtalak ide, csak szánalmasan festettél, ahogyan idevonszoltad a seggedet, úgyhogy gondoltam, megemlítem.

- Akkor mi az a kibaszott érv, ami miatt nekem ide kellett vonszolnom azt a kurvanagy seggemet? – Lábaim összegabalyodtak és majdnem a földre kerültem, annak ellenére, hogy a farönkökön támaszkodtam. Karjaim felmondták a szolgálatot. Kidoh megint elkapott.

- Embereld meg magadat! – Felkarjaimba kapaszkodva megráncigált. Előre és hátra rázott, majd arra kényszerített, hogy üljek le a fűbe. Leguggolt szembe velem. Szánakozva figyelte, ahogy kigördült arcomon a könnyem. Letörölte hüvelykujjának begyével.

- Feleslegesen hullatsz könnyeket Hayi. Te félsz tőlem, ezért sírsz. Én előre szóltam, hogy nem kell tőlem tartanod - sóhajtott -, ha ezt megfogadtad volna, most nem itt tartanánk. Kérlek, ne figyelj folyamatosan, mert rendkívül zavaró.

Felröhögtem. – Én? Én figyellek téged? Te totálisan hülye vagy. Te vagy az, aki folyamat engem bámul és már vicc nélkül úgy érzem magamat, mint egy paranoiás, mintha minden percben követne valaki és nézne. Ha ezt két napon keresztül így folytatod, én beleőrülök. – Fejemet a térdeimnek koccintottam párszor, de Kidoh meggátolt a további önkínzásban.

- Állj le. Totál be vagy állva. Lehet, hogy jobban járunk, ha ezt a beszélgetést inkább pár óra múlva folytatjuk.

Testem felett elvesztve a kontrolt össze-vissza elkezdtem a hajamat túrni és közben szakadatlanul bőgtem. Elfeküdtem a fűben oldalra, kótyagos kútfőmet a karomra hajtva pihentettem.

   Kidoh letérdelt. Gyenge próbálkozással maga felé akarta fordítani fejemet, hogy a szemeibe nézzek, de fejemet erőszakosan kirántottam ujjai közül és a puha fűbe temettem arcomat.

  - Hayi. Most már tényleg fejezd be. Jó?

- Ameddig nem mész el, nem. Addig semmi sem jó!

- Márpedig nem hagylak itt egyedül. – Fémes és tüzes kattanás egyvelege hangzott fel. Kidoh újra rágyújtott.

- Kénytelen leszel.

- Figyelj… Felviszlek a szobánkba, inkább ott sírd ki magadat, és ha jobban leszel, visszajövünk a többiekhez.

Feltápászkodom és elhúzódzkodom tőle. – Ne, ne, ne, nem – suttogtam elszorult torokkal.

- Most meg mi a bajod?

- Te…te…m-meg akarsz…? – dadogtam. Remegő ajkaim közül aligha ki tudtam lehelni a kérdést.

- Mit akarok?

- Ölni?

Egy percnek kellett eltelnie, hogy feldolgozza a hallottakat. – Én? Téged? Te az eszednél vagy? Mi a jó kurva istenért akarnálak megölni? Hayi, értsd már meg, hogy feleslegesen stresszelsz ilyeneken.

Annyira győzködött, hogy majdnem bele is estem a kis csapdájába, de nem engedtem.

- Nem érdekel, nekem akkor is jobb itt, a füvön.

- Gyere, adok egy szálat, szívd el és nyugodj meg – nyújtotta a cigis dobozát. Kivettem egy szálat, melyet meggyújtott az igen drágának tűnő gyújtójával. – De kérlek, magyarázd már el nekem, hogy mire lenne az jó, ha én megölnélek? Nem is értem…áh, hagyjuk – legyintett. – Remélem ezt a hülyeséget betépve ötlötted ki.

Szégyelltem magamat valamelyest, de még mindig nem voltam képes bízni Kidohban.

   - Miért van közös szobánk? – kérdeztem.

- Mert ez jutott. Nyugi, két külön ágy van, nem együtt alszunk.

Csalódottan lehajtottam a fejemet. Elkeserített, hogy Xero meg sem erőltette magát annak érdekében, hogy velem legyen egy szobában.

- Miért búslakodsz? Örülj neki, hogy nem kell közös ágyban aludnod egy olyan sorozatgyilkossal, mint én. – Poénnak akarta szánni, de a legkevésbé sem nevettem rajta, így ő is felhagyott a mosolygással.

- Én Xeroval akarok együtt lenni.

- Miért?

- Mert mellette biztonságban érzem magamat.

   Képtelen voltam megfejteni Kidoh arckifejezését. A dolgok kezdtek elhomályosodni és újra a földre zuhantam. Szólítgatott, arcomat paskolta, mire észhez tértem.

- Jól van. Akkor legyen. Beszélek Xeroval, hogy cseréljünk, ha még van annyi józan ítélőképessége, hogy felfogja szavaimat. Csak egyre kérlek meg.

- Mi az? – Felguggolt, ez által fölém magasodott. Újra magára öltötte a komor arcát, de mégis ott bujkált egy kis lágyság szempillái közt. Fejét a tábortűz lángjai övezték hátulról, árnyékát rám vetítette. Nem akartam, hogy újra megtörténjen velem az, ami a fánál is, de nem tudtam parancsolni a testemnek. Valami különöst éreztem.

- Engedd meg, hogy egy kicsit felvigyelek. Egyedül hagylak és felküldöm Xerot hozzád, hogy segítsen átcuccolni. Rendben? – tenyerét nyújtotta nekem.

- Rendben – belecsúsztattam törékeny kacsómat hideg ujjai közé, s gyengéden felsegített.

Pár lépést tettem a segítsége nélkül, de lábaim azért sem úgy működtek, ahogyan én azt akartam. Hyosang átdobta a karomat széles vállán, s csípőm köré fonta a jobbját. Újabb zsibbadó érzés kerítette hatalmába csípő- és gerinctájékomat, de ezúttal nem az alkohol és a fű tehetett róla. Érzékeny ponton járt tenyere, s erről egy percig se voltam képes megfeledkezni. Küszködtem. Ádáz csatát vívtam a lelkiismeretemmel. Ő azt súgta, hogy nem lehetsz ennyire hülye, felejtsd el, de egy másik belső hang az ellentettjéért küzdött. „Akard.” – hajtogatta szüntelen.