14.fejezet

7. óra

11.34

  Ugyanebben a pillanatban felkiáltott Hojoon is. – Nézzetek, ott jön valaki! - Mutatott oda, ahonnan körülbelül 10 perce még ők jöttek vissza.

- Egyedül van? – kérdezte aggódva Hansol.

- Azt hiszem igen. – mondta Hojoon.

A házból dörömbölés hallatszódott, majd kivágódott az ajtó. A-Tom elhaladt a tűz mellett, mellettem, majdnem fel is lökött, aztán már majdnem ott volt Sangdoval szemben, amikor elordította magát: - Most aztán meghalsz, gyere ide! – iszonyat düh tört ki a fiúból. Megragadta Sangdot és felsőjénél fogva megrángatta.

- Miről beszélsz te idióta? – csodálkozott Sangdo. Az ő hangjából is az indulatosság csengett ki.

- Arról bazdmeg, hogy elvitted a Berettámat és te lőttél. Lelőtted Xerot mi? Hol van? Hova ástad el te faszfej? – hisztérikusan tovább rángatta Sangdot.

  Ekkor már a többiek is megeredtek a fiúk felé. Kidoh és Gohn lefogták A-Tomot, míg Sangdot Hansol és B-Joo ragadta meg.

- Álljatok le! – kiáltotta Kidoh. – Ez nem vezet semmire!

- Dehogynem, ő tette! – idegeskedett A-Tom.

- Honnan tudod? Megkérdezted tőle, hogy mi történt?

- Nem.

- Akkor meg mit vádaskodsz? Ha? – kérdezte Sangdo. – Nem én vittem el a Berettádat. A lövés nagyon közelről dördült és rohadtul megijedtem. Akkor már rég nem voltam Xero mellett. Nem tudom hova tűnt… - itt lesütötte a szemét.

- És ha ő lőtt? – kérdeztem, de mindenki felnevetett ezen az ötleten. Természetesen kivéve Kidoht.

- Ki? Xero? Viccelsz? – hangzottak el a kérdések.

- Ugyan már Hayi. Nem lett öngyilkos. – jelentette ki Hansol. – Szerintem elég jól ismered ahhoz, hogy tudd, nem tenné meg soha.

- Akkor mégis ki tette? Most mondd meg! Mindannyian itt vagyunk, senki nem vallja azt, hogy nála lett volna a fegyver, hogy ő lopta volna el A-Tomtól. Vagy valaki nagyon sunyít és hazudik, vagy Xero volt! – álltam ki saját állításom mellett.

- Figyelj Hayi, 16-an jöttünk ide. 2-en már eltűntek, de ők is lehettek. Xero sincs itt. De én inkább azt mondom, hogy közülünk lőtte le valaki Xerot, mintsem az, hogy Xero lőtte le magát. – mondta B-Joo.

- És mi van, ha megtalálta a lányokat? – kérdezte Nakta érdeklődően. – Elvégre egyikünk se találta meg őket.

- Miért lőtte le volna akkor őket te hülye? – fordult Naktához A-Tom.

  Egyre több megoldás érkezett és egyre színesebbek és durvábbak voltak. Idegesített, hogy a lányokat is beleveszik. Azt akartam, hogy tudják, mi történt.

- És mi van akkor, ha Hayi volt?

   Erre felfigyeltem. Elkezdődtek a vádaskodások, és ez rohadtul nem tetszett. – Már miért lettem volna én? – pillantottam Seogoongra. Csak nem rám akarja terelni a gyanút? Lehet észrevette, hogy kifigyeltem magamnak.

- Mert ti voltatok itt legelsőnek. Ki tudja még mire volt időtök.

- Ennyi erőből Kidoht is vádolhatnád!

- Seogoong, nem ők voltak. – állt ki mellettünk Sangdo. – Már viszonylag magasan jártam északon, amikor szinte mellettem dörrent a pisztoly. Lehetetlen lett volna visszaérniük előttem, vagy bárki előtt is.

Helyeseltem. Ezzel tudtam, hogy biztosítottuk az alibinket. Egy darabig biztosan nem fog még ránk terelődni a gyanú. Na majd akkor, ha kiderül, hogy Kidoh hazudott Sookyun holtestével kapcsolatban.

- Amúgy mindenki csoportban maradt? Egy pillanatra sem szakadtatok szét? – érdeklődött Kidoh. Láttam rajta, hogy lázasan járatja agyát és most először tett fel kérdést a többiek felé. Valószínűleg elakadt ő is valahol. Káosz uralkodott benne is.

  - Nem, nem igazán szakadtunk el. Egyszer hugyoztam egy fa tövében, de megvártak. – felelte Gohn.

- Xero is hugyozni állt meg szerintem, akkor vesztettük el egymást. Nem vettem észre, hogy lemaradt. Csak meséltem neki valami hosszút, és akkor vettem észre, hogy nincs mellettem, amikor abbahagytam a sztorit és nem kaptam rá reakciót. Már jóval feljebb járhattam. Megálltam. Hívtam Xerot, de nem szólt senki. Úgyhogy továbbmentem egyedül, gondoltam még megyek egy kicsit és visszafordulok. Akkor dördült el a fegyver.

- És miért később értél vissza?

- Mert sokkal feljebb jártam hozzátok képest. Mellesleg egy pillanatra azt hittem, hogy elvesztem. De akkor megtaláltam újra az ösvényt, amelyen elindultunk Xeroval.

  Néma csend lett. A fiúkat végre elereszthették a többiek, már nem ugrottak egymásnak. Mindenki lehajtott fejjel gondolkodott, végül Jenissi törte meg a csendet. – Akkor most neki kéne állnunk megkeresni őt is, nem?

- Az lenne a helyes. Elvégre meg kellene tudnunk, hogy mi van vele. – válaszolta Gohn a legkisebb lelkesedés nélkül. Fáradt volt, és nem csak ő, hanem mindannyian azok voltunk. Az én porcikáim is remegtek már az állástól, úgy éreztem le kell ülnöm. Bár ebben nem csak a fáradtság játszott szerepet, hanem az idegesség is. Visszafojtott könnyekkel küszködtem, egyre rosszabb és rosszabb gondolatok kavarogtak bennem Xeroval kapcsolatban. Nem voltam teljesen biztos abban, hogy még él. Egyre lehetetlenebb helyzetekben képzeltem el őt. Egy pisztollyal a szájában, vagy éppen véresen, hátán egy tátongó sebbel, a földön heverve.

   Csak Kidoh jelenléte adta meg a nyugalmat számomra. Igaz, ő nem velem volt elfoglalva, sokkal inkább a többiekre figyelt megint. A mondataikra, kérdéseikre. Bíztam benne, hogy már magában készen áll egy biztos analízissel, már csak arra vár, hogy a többiek lepihenjenek végre és elmondhassa nekem is gondolatát.

- Na jó, mi lenne ha még várnánk egy órát? Abban egy kicsit pihennénk, aztán folytatnánk a keresést. – ajánlotta fel tervét P-Goon.

- Nem jó! Már ne is haragudj, de mi van akkor, ha a haverod éppen az erdőben haldoklik, mert meglőtték? Pont hogy rohadtul gyorsan meg kéne őt találnunk még most, hülyeség is volt itt fecsérelni az időnket. Menjünk! És én nem adom fel, meg fogom keresni Sookyunt és Sooyeont is! – csattant fel Hansol. Ő volt az egyetlen, aki még mindig gondolt a lányokra. Elvégre az ő barátnőjéről volt szó. Xero eltűnése nagyobb port kavart mindenkinél, így nem is meglepő, hogy a többiek megfeledkeztek róluk. Ez is előnyös volt számunkra.

- Oké, oké. Akkor újabb csapatokba szerveződünk. Valaki most itt is fog maradni, hátha visszajönne magától Xero. Ki vállalja ezt a szerepet? – nézett körbe Seogoong.

   Hyosang feltette a kezét.

- Rendben. Akkor te maradsz. – Többen is próbálták feltenni a kezüket, de senki se volt olyan gyors, mint Kidoh.

- Most csak 3 nagyobb csapatra szedlek szét titeket. B-Joo, Nakta, Yano, A-Tom, ti lesztek együtt, én, P-Goon, Jenissi és a harmadik csapatban Gohn, Sangdo, Hojoon illetve Hayi.

- Ha nem baj, Hayi most is inkább velem maradna. - mondta Kidoh.

  Megkönnyebbültem, hogy újra vele lehetek kettesben és most még itt is maradhatunk, pihenhetünk.

- Nem Kidoh. Hayi Gohnékkal kell, hogy menjen – tiltakozott Seogoong. Nem is értettem milyen felindulásból. Mit kifogásol abban, hogy Kidohval maradjak?

- Az senkit nem is érdekel, hogy én mit akarok? – csattantam fel talán kissé hisztérikusan.

- Akkor mondd, mit szeretnél – mondta gúnyosan Seogoong.

- Kidohval akarok maradni – szögeztem le. Hyosang felém bólintott, helyeselte a választásomat.

- Jó, rendben, leszarom. Akkor maradj itt. Mi elindultunk! Majd egy óra múlva újra itt leszünk. Tartsátok életben a tüzet addig. – utasította.

   Már az erdő szélén jártak a csapatok, amikor Kidoh rágyújtott és végre meg mert szólalni.

- Te is…? – kezdte meg a kérdését, de úgy éreztem közbe kell vágnom, mert ugyanarra gondolunk.

- Hogy Seogoongra gyanakszom-e? Igen, nagyon is.

- Ügyes. De lehet ez csak véletlen, lehet a fáradtság teszi őt is ilyenné. Én észrevettem még valamit.

Kíváncsian közelebb mentem Kidoh-hoz. – Mit láttál?

- A-Tom keze véres volt.

- Nagyon?

- Nem, nem olyan nagyon, de sáros is volt, nem csak véres. Ez azt is jelentheti, hogy sárral próbálta eltűntetni a vért – tanakodott Kidoh.

- Értem. Vagyis nem. Össze vagyok teljesen zavarodva. Igazából egyre több ember jön szóba, és most leginkább Seogoongra gyanakszom, de ebben se lehetek teljesen biztos.

- Jól mondod. Egyébként mit kérdeztél Yanotól?

- Hogy Seogoongnak honnan vannak a sebei. Elvileg elcsúszott az erdőbe, amikor szaladtak lefelé, de nem tudom. Elsősorban azok váltak nekem is gyanússá rajta. Utána pedig ez az irányító szerep. Nem is értem.

- Igazából Seogoongban mindig is megvolt ez az irányítási kényszer, de amíg Xero velünk volt, el volt nyomva. Az egész ott csúszik el, hogy bármennyire is furcsa most Goong, nem lenne képes gyilkolni.

- És A-Tom?

- Ő igen, de nem hiszem, hogy a saját fegyverét lopta volna el. Lehet csak megsebesült, azért volt véres a keze. Egyelőre hiába próbálok meg mindenkit átvenni, mindenkinél az a végeredmény jön ki, hogy úgysem tenné meg soha. Nagy a szája az összesnek, mindegyik követett el már számtalan bűncselekményt, de emberölést még soha. Nézz csak Yanora, tiszta ártatlannak tűnik, holott droggal kereskedik. Lehet nem közvetlen, de közvetetten kokainnal már ölt embert. A-Tom a japán feketepiacról szerzi be a fegyvereit és adja el különböző bandáknak a koreai gettóból. Gohn se tűnik rossz fiúnak, de ne hidd azt, hogy nem az. Az apjával együtt sikkasztottak. Elvileg még nem jött rá senki, és ha jól tudom most le is álltak a dologgal, de sok ember életét tette ezzel tönkre. Szerintem nem is kell folytatnom a sort, érted, hogy mire akarok kilyukadni.

- Igen, értem. Egyik sem ártatlan, de most mégis azok. Kidoh, hogy fogunk mi rájönni arra, hogy ki tette? – aggodalommal tekintettem a fiúra, aki homlokráncolva pillantott rám.

- Ez nem fog tetszeni, de egyelőre várunk és szépen megfogyatkozunk. Itt nem fognak megállni az eltűnések. Minél kevesebben leszünk, annál közelebb leszünk ahhoz, hogy kiderüljön, ki a felelős mindezért. Talán még a miértjét is megtudhatjuk. Itt most fog elkezdődni az igazi véres játszma.